Játékbeli név: Blackfire
Valódi név: Aaron Blackfire
Játékban kor: 18
Valódi kor: 18
Kaszt: katona
Játékbeli Kinézet: Nagyjából 176 cm magas, 65 kg nehéz srác, akink ébenfekete haja a háta közepéig ér. Szintén fekete szemei elhatározottságot, és merészséget sugároznak. Arca nagy részét eltakarja illetve testének nagy részét is. Mellkasától kiinduló szerteágazó leginkább ágakhoz hasonlítható tetoválások tarkítják. A valósághoz hasonlóan nagyon kedveli a sötét öltözékeket.
Valós Kinézet: Karakterét magáról mintázta, így voltaképpen teljesen ugyanúgy néznek ki, azt leszámítva, hogy valóságban nem takargatja annyira magát. Leginkább egy fekete, csuklyás pulóverben, és egy ugyanilyen színű farmernadrágban. Nyakán egy ezüstkereszt lóg, melyet anyja adott neki.
Játékbeli Jellem: Kissé makacs, szeret kockáztatni, és néha fajjal rohan a falnak, de amikor képes nyugodt fejjel gondolkozni egyszerűbben mennek a dolgok. Kerüli a társaságot, de ha megfizetik örömmel beáll bárkinek a csapatába. Éppen ezért inkább solo harcos szokott lenni, mint csapatjátékos. Amikor harcol minden gondját képes elfelejteni.
Valós Jellem: Imádja a lövöldözős játékokat, éppen így talált a GGO-ra. Testvérei többet jelent neki bárminél, és ha kell az életét odaadná értük. Mivel tanuló még eléggé gondterhelt néha, mivel az ő keresetén múlik a családja élete, hiába próbálja eltartani őket nagyanyjuk. Mivel eddig nem sikerült állást találnia a GGO átváltós rendszere az egyetlen hely, ahol elég pénzt tud szerezni.
Előtörténet:
Egy csendes környékre születtem Tokyo egyik eldugott szegletén. Már nagyon fiatalon látszott, hogy vonzódom a sötét színű dolgokhoz, és anyámék mindig rosszallóan csóválták a fejüket, mikor mindig valami sötét színű öltözéket akartam magamnak, vagy éppen játékot, de persze mindig elmosolyodtak a végén, mert úgy szerettek ahogy vagyok. Szépen lassan felcseperedtem, és segédkezni kezdtem szüleimnek a ház körül. Nem voltunk soha valami gazdagok, de bőven elegendő volt anyámék keresete ahhoz, hogy elássanak minket. Apám egyik nap azzal az örömhírrel ért haza, hogy előléptették, aminek hála sokkal többet fog tudni keresni. Valamely különleges ok miatt ezen a napon fogantatott meg öcsém is, aki pár hónap múlva ki is bukkant a kinti világba. Az új keresletnek hála sokkal egyszerűbb volt a megélhetőségünk, ráadásul új házba is költöztünk, ugyanis 2 évre rá újabb testvérem született, és apró házunk már nem lett volna elég nagy számunkra. A boldog életünk, azonban egy nap szörnyű tragédiába torkollt. Éppen nyaralásból jöttünk haza fele, amikor hirtelen apám fékezett. Egy alak állta el az utat feltartott kézzel. A hasát fogta, majd lassú suta mozgással elindult apám felőli ajtóhoz. Atyám mindig is jószívű ember volt, és szeretett segíteni másokon. Most is látta, hogy valami baj van, így rögvest kiszállt, hogy megnézze mi történt a férfival. Ám alig szállt ki egy hangos dördülés hallatszott fel, majd egy pillanattal később atyám összeesik, és láthatom, amint a férfi egy pisztolyt fog oda, ahol előbb apám mellkasa volt. Lassú mozdulattal néz anyámra, és emeli felé a fegyvert. A sokkunk eddig a pillanatig tartott. Anyám felsikoltott, ahogy fiatal testvéreim is. Újabb lövés, és anyám vére beterítette a kocsit. Látom, ahogy a pisztolyt húgom felé fordítja a férfi, miközben az ajtóm elé lép. Mielőtt bármit is átgondoltam volna kezeim automatikusan a kilincsért kapott, és amilyen erősen tudtam hozzácsaptam a kitáruló ajtót a férfinek. A lendület kicsapta a férfi kezéből a fegyvert, én meg már ugortam is ki a kocsiból, és rávetettem magamat. Csakúgy csépeltem, ott ahol értem, míg egy gyomrost kísérve cuppanú hangot hallatva a kezemet véres paca borította be. Mikor hátrahúztam a férfi vére borította ki. Ekkor vettem észre a lőt sebet a hasán. Szóval ezért vonszolta magát? De akkor hogy lehet még mindig talpon? Legalább tucatszor ütöttem meg, és biztos sok vért vesztett, ráadásul a sebére is rácsaptam, de akkor hogy? Sajnos túl sokáig gondolkoztam, és arra eszméltem fel, hogy egy kéz megragad a torkomnál fogva és a földre tol. A férfi lihegését hallgatva kapkodok levegőért, és érzem ahogy az erő elszáll belőlem, ám ekkor ismét egy dördülés, és a férfi holtan esett össze, ám ezután semmire sem emlékeztem, mert elvesztettem az eszméletem. 3 nap múlva tértem magamhoz egy kórházteremben. Mint kiderült egy sorozatgyilkos mészárolta le a szüleimet, aki egy rosszul sikerült rablás után megsérülve próbált menekülő járművet szerezni. Azt is megtudtam, hogy a rendőrség végzett vele, akik pont akkor értek a helyszínre, mikor fojtogatott. Az érzés, hogy szüleimet elvesztettem szörnyű volt. Pár nappal később nagymamám értünk jött, hogy ő lásson el minket otthonnal. Az eddig jó életviszonyunk hamarosan nagyon leesett. Nagyi keresete nagyon kevés volt ahhoz, hogy megéljünk, ám nem adtuk fel. Én a tanulmányaim mellett is részmunkaidős állások után kutattam, mindeddig kudarcba fulladva. Míg egy nap 18. születésnapomon egyik jó barátom megajándékozott a GGO nevű játékkal, mellyel kisegíthetem családomat, ugyanis a játékbeli pénzt yenre válthatom át. Ha akkor nem hálálkodtam szét a barátomat, akkor keveset mondok, de végre van egy olyan lehetőség, mely rendkívüli lehetőséget biztosít.
- Link Start!
Kezdődjön a játék, mely megsegítheti az éltünket!
Elfogadom
