Csuklyás!

Résztvevők:
-Kakuzo
-Fox
-Riku
-Blackfire

Yamazaki kapitány egy biznyos "Fekete özvegy söröző"-be várja azokat akik a csuklyás elkapásával próbálkoznak. Első körben mindenki jöjjön el oda onnan Yamazaki utasít tovább!

* Egy színes inter-dimenziónális kapuhoz hasonlítva beérkeztem a játékba. Első lépésként fegyverzetemet kipipáltam az equipmentemből, és mentem tovább járkálva a várost. Az épületek látványa most is lenyűgözött, ezért véletlenül eltévedtem egy számomra ismeretlen területen. Bevallom nem gyakran szoktam nézegetni a térképet, mindig próbálom memorizálni az utcákat, hogy rövidebb idő alatt jussak el bárhova is mennék. *

~ Fekete Özvegy Söröző! ~

* Ezt vettem észre, s mondtam magamban közben szemeim összeszűkülve. Meg is nyitottam egy kéz mozdulattal a fő menüt. Meg is nyitottam a Quest fület s utána néztem pár dolognak. Általában amint megkapok küldetéseket egyből meg is csinálom, de van hogy olykor elmarad, vagy nincs kedvem hozzá.
Tudtam, hogy ismerős volt a helyiség neve. Meg is találtam fél percen belül, majd újra aktiváltam. Nem is vacakoltam vele! Bementem. Már kapásból nem olyan volt mint egy igazi kocsma. Cigaretta füst nem szállt, hogy homályosítsa a látókört. A szokásos asztal-szék, és a beülős 12-es megtalálható volt. A zenegép valami ósdi szerelmes számot játszott, viszont meglepően itt-ott kerregve.
A pult közelében talán.. egy fura NPC karakter üdvözölte a látogatókat, legalábbis velem így tett. Talán ő lesz a Kapitány.

Egyenlőre mást nem tettem, minthogy kikértem egy pohár vörös bort és leültem a székre. A Questen úgy vettem észre, hogy túl korán jöttem meg, de az is lehetséges, hogy félre néztem, igazából beszélgethetnék már vele.*

~ Mindegy! ~
 
* Leültem, és néztem ki a fejemből, ahogy könyökölve megtartottam a fejem, s a szabad kezem mutató ujjával hangokat húztam ki a pohár szélével körkörösen. Talán még NPC-nek is tűnhetek, hiába szólt volna bárki hozzám, nagyon elmerültem saját gondolatomban. *

Kissé sötétedett mikor kimentem sétálni. Szép volt a naplemente és közben azon gondolkodtam, hogy már egy napja nem csinálok semmit. El is kezdtem keresgélni küldetés után. Megpillantok a táblán egy csúklyás alakot akit el kéne kapni jó pénzért.  ~Elég gagyi már a puskám... Kéne egy jobb!~ Ezzel a gondolattal a fejemben úgy határoztam el, hogy erre a küldetésre megyek elvégre új puskára pénz kell! Valami kocsmában kell beszélnem Yamazaki kapitánnyal....Utánakérdezgettem nem-e tudja valaki, hogy hol van a Fekete Özvegy söröző. 
-Elnézést! Meg tudná mondani hol van a Fekete Özvegy Söröző?
-Húzz el öcsi!
És ehhez hasonló válaszok vártak... Egyszer aztán valami csoda folytán valaki nem üldött el hanem segített.
-Elnézést! K-Kérem! Hol van a Fekete Özvegy Söröző?
-Minek neked az? Tán inni akarsz?
-Nem, küldetés miatt megyek oda!
-Ééértem... Hallotam róla én is. Itt menj tovább egyenesen majd jobbra fordulj a sikátorba, ha azon az úton végig érsz ott lesz a sarkon!
-Óóh köszönöm!
-Sok siekrt hozzá!
Elindultam hát és ahogy mondta befordultam a sikátorba a macskaköves útra és az út végén pedig bementem a sörözőbe!
Nem láttam a kapitány de biztos vár még majd talán később... Addig is leültem a pulthoz és lekértem egy sört!

Iszogattok majd oda lép hozzátok egy ürge.:
-Üdv, gondolom ti a feladatra jöttetek...
Ám amikor ezt kimondta egy nagy darab fószer lép be az ajtón. A zene megáll és minden tekintet az úrra szegeződik. A zenegéphez sétál és egy egészen pörgősebb zenét rak be. A zenére mindenki elkezd vígadozni, táncolni és énekelni. Az úr aki nektek beszélt hangosabban kezdett beszélni.
-Én vagyok Yamato kapitány! Jöjjenek utánam ebben a zajban nem lehet hallani még a gondolataimat sem.
Majd azzal elindult egy pinceszerűség felé. Odalent egy kerek fa asztal köré ültet titeket.

Riku szólt, hogy nem tud jönni így tehát ő "kizárva". Ha esetleg meggondolná magát tud még pótolni egy körig!

Blackfire is beszált!

- Link Start! – mondom, mire elmém kiszakad testemből, hogy egy virtuális világba kószálhasson.
Szikrázó pixelek burka vesz körbe, ahogyan játékbeli valóm testet ölt ebben a világban. Lenézek karjaimra. Csodálatos érzés látni, ahogy egy virtuális világban is, ilyen valósághű minden. Összeszorítom a markomat, és körbenézek némán. Ámultba ejtő ez a világ, szinte már belefájdul a szemem, annyi minden látnivaló van… azonban nem turista látogatásért jöttem ebbe a világba. Lassú léptekkel haladok a városka utcáin. Tisztára mintha egy scifi filmben lettem volna. Menet közben lehívtam a menümet. Érdekes kis látnivaló, de a rendszere még izgalmasabb. Kis keresgélés után végül felszerelem magamat. A Colt 2025-ösnek hívott pisztoly kékes izzást követve megtestesül, majd kerül is be az övön lógó tartójába, hogy aztán a FC300-as is csatlakozzon az arzenálomhoz.  A puskámat a vállamra vetve jártam hát az utcákat, ahol rengeteg fegyveres alakot láthatok meg. Egyszer csak egy plakátokkal teli területre ténfergek. Csak kíváncsiságból is vetek rájuk egy pillantást. Rögvest az első pillanatban egy Vérdíjat pillantok meg.  Az arcomat fedő fásli védelme alatt gonosz vigyort ejtek meg.
- Szóval el kéne fogni. Pont megfelelő gyakorlás lesz. Induljon hát a vadászidény! – mondom, majd leszedem a plakátot, és elrakom magamnak. A Minitérképemet használva indulok útnak, hogy megkeressem ezt a bizonyos fogadót, ahol is már javában tart valami víg zenebona. Még éppen időben sikerült odapillantanom egy triora, akik felkeltették a figyelmemet. Mintha ők nem a zenebonáért lennének itt, mint a többiek. Ismét elmosolyodok a rejtekem alatt, majd odasétálok a 3 alakhoz, ha egyikük sem vesz észre, akkor véletlenszerűen megbököm az egyiket, majd ha rám figyel, előveszem a plakátot, amit magammal hoztam.
- Ti is ez ügyben jártok itt? – kérdezem, bár biztos, hogy hangom kissé tompul a fásliknak köszönhetően.
Míg jobb kezemmel a papírost tartottam bal kezem a pisztoly markolatát fogom. Jobb készen lenni, ha esetleg baj sülne ki.

Sörömet kortyolgattam lassacskán és vártam, hogy jöjjön a küldetés adó férfi! Már majdnem üres volt az üvegem és még mindíg sehol sincs senki... Egyszer csak egy furcsa alak lép hozzám és megbök. ~Nem balhézok-nem balhézok-nem balhézok~ Ezt a mondatot ismételgettem magamban mert egyébként a való életben már valószínüleg összevertem volna. Idegen emberek nem szeretem ha bökdösnek... Odafordulok hozzá és kérdez tőlem...
-Igen én a küldetésre jöttem!
Majd visszafordultam és lehúztam azt a kevés sört az üveg aljából. Mikor megittam odalép hozzánk az a bizonyos Yamato kapitány. Bemutatkozott és elkezdettbeszélni a küldetésről de megzavarta egy furcsa fickó a hülye zenéjével. Azt mondta máshová menjünk és nem is tétováztam felálltam és elindultam a kapitány után. Valami pince szerű helyre vitt minket és ott egy hatalmas kerek asztal mögé ültetett. Leültem és vártam az utasításait.

Olybá tűnt, hogy ne lettem a szíve csücske annak a pasasnak, akit megböktem, hogy segítsen. De hát ez van, ne legyen sértődékeny. ha meg mégis, akkor azért bocsánatot kéne kérnem tőle... végül is úgy illik. Azonban kielégítő választ kaptam, ami tökéletes hangulatot adott, azt leszámítva, hogy ezek szerint az előző alak a társam lesz. Hamarosan meg is jelent a megbízónk, és levezetett egy pincébe, ahol hellyel kínált minket. Én csak odaállok a számomra kijelölt szék mögé, nem kívántam leülni. Egyelőre lehet, hogy túl merev vagyok ehhez a játékhoz, de ha rám akarna támadni legalább 30%-al nehezebb lenen a dolgom, ha ülve lennék. Bár lehet tényleg csak nagyon beleélem magam a játékba. Végül ha nem szólal meg senki, én szólalok meg. Pontosabban az asztalra rakom a körözött plakátot, majd a megbízó felé fordulok.
- Kérem mondjon el róla minden amit tudnak. Minden apróság megteszi.

Mikor leértek a kapitány sóhajt egyet és végig néz rajtatok de Aaron szóhoz sem hagyja jutni már egyből látámadja de a kapitány ezt nem veszi rossz néven inkább válaszol.
-Sajnos senki nem látta még az arcát és senki nem tud róla semmit. Egy biztos: Sorozatgyilkos! Amit még lehet róla tudni, hogy olyan egy kilencven magas és egy szürke köpeny van rajta. 
Mikor levegőt vesz és belekezdene a következő mondatába fentről sikoltozást hallotok és két lövést. Gyorsan felfelé szaladtok de akkor már a csuklyást csak hátulról kifelé futva látjátok az áldozat pedig már csak néhány apró pixel.
-Látják? Még egy áldozat... De akkor itt el is kezdhetik a nyomozást! Én lelépek!
a kapitány elment... Kezdjétel el a nyomozást ti döntitek el hogyan csináljátok!

A megbízónk nekikezdett a beszédnek, de nem sok mindent tudhattam meg azon kívül, ami egészen eddig rohadt logikus volt. Már éppen meg akartam neki köszönni a sok infót (sok-sok szarkazmussal), amikor is föntről kiabálás fültanúja leszek. Nem sokat vártam az ittlévőkre. Miközben felfele szaladok lekapom a puskám a hátamról, és aktiválom. Pixelesőre leszek figyelmes, és még pont elkapom, ahogy a csuklyás alak kiszalad. Nem figyeltem a többiekre, így a megbízó szavát sem hallottam, ugyanis minden gyorsaságom lantba vetve szaladni kezdtem az ajtó felé, és egy tigris bukfenc végén féltérdre állok, és arrafele fordítom a fegyveremet, amerre a csuklyás alak távozott. Ha megpillantok egy szaladó csuklyás alakot, máris a szememhez emelem a puskámat, és ha még nem ért ki a lőtávolságomból, célzok a bal lábára, és lövök. Majd ismét, de most a jobbra. Amennyiben a találati esélyeim elég magasok, sikerülnie kéne, de nem reménykedek túl sokban, ráadásul energia fegyver használóként nem sokat sebzek rajta. Mindenesetre ha nem állítottam meg, elkezdek utána futni. Nem hagyom, hogy elmeneküljön, azonban ha valamikorra eltűnik a szemem elől, akkor leengedem a fegyvert, és visszatérek a leendő társamhoz. Azonban, ha sikerült leterítenem és a földön van, felé szaladok, és rávetem magam, hogy megpróbáljam leszorítani. Lássuk mennyire kedvel engem Fortuna asszonyság.

Éppen nem sok segítséget adott ez a yamato na de hát ez van. Éppen azon gondolkodom, hogy ennyi információval, hogy kezdjünk nyomozásba. Egy egészen kicsikét merültem el a gondolkodásba amikor lövöldözést és sikítozást hallok odafentről. Mindannyian felfelé rohanunk, hogy megnézzük mi a baj de mikorra felérünk az alak már kifelé szalad a sértett pedig szétesik. A másik srác még ugrabugrál kicsit hátha sikerül tigrisbukfencekkel elkapni a csuklyás alakot... Ő tudja de esélye sincs! Inkább utánakiabálok!
-Már elszaladt. Ne is próbálkozz! Inkább gyere kérdezzünk körbe pár embert mit tudnak a sértettről!
Majd azokat az embereket szépen elkezdtem megkérdezgetni, hogy ki is volt ez a fószer akit megöltek. Meghúzom az egyiknek a vállát és így szólok hozzá:
-Ki volt ez akit megöltek? Mit tudni róla? Hogy hívták? És tudni, hogy vajon miért ölhették meg?

Mikor kibukfencezel az ajtón akkora már sehol nem látsz senkit. A faszi eltünt. Mintha elnyelte volna a föld. Kaku közben kérdezget és az egyik tud neki válaszolni.
-A neve Kai egy hatalmas nagy zsivány volt, sokakat átvert. Tartozott néhány embernek talán ez is közbejátszhatott de az is lehet, hogy egy olyan ember tette akit átvert... Akitől legutoljára kért kölcsön az egy gróf volt. Ha jól tudom egy bizonyos Bunjiro gróf. Mindíg a palotájába tesped... Ööööm a Szent Hiroharu téren található. Ne féljetek megtaláljátok...
A puzzle egy darabja... Döntsétek el hogyan tovább

Célra emelem a fegyverem, de nem látok senkit. Előbb jobbra, majd balra fordulok. Felállok, és vállamra helyezem a fegyverem, majd hümmögve nézek körül. Mivel jobb ötletem nem volt megvontam a vállam, és visszamegyek a másik alakhoz, aki eközben kérdezősködni kezdett. Én eközben a helyszínt nézem át, ahol az alakot megölték. Nem volt túl sok reményem, hogy találok azt, amit keresek, de azért még nem adtam fel a reményt, hogy találok egy töltényt, amely még nem pixeleződött el. Ha találtam megvizsgálom a méretét, amíg még lehet. Majd a másik alakhoz megyek, aki elvileg ugyanezért van itt.
- Úgy vélem élő fegyveres személlyel van dolgunk. A lövés túl hangos volt egy optikai fegyverhez, és túl sokat sebzett, hogy pisztolyból lőhessék ki. Úgy vélem egy Katonával vagy egy Tankkal van dolgunk. Te mit találtál? - kérdezem.

Visszajön és természetesen nem volt meg a csávó... Ahogy gondoltam. Kérdezni kezd engem így hát mivel társam válaszolok neki:
-Ez az úriember mondott róla valamit. A neve Kai és elméletileg sok volt a tartozása. Most el kéne, hogy menjünk egy bizonyos Bunjiro Gróf-hoz. Itt lakik nem messze állítólag a Szent Hiroharu téren. Ott kéne folytatni a nyomozást. Szóval induljunk is!
Elindultam az ajtó felé és az ajtóban megálltam!
-Köszönjük a segítséget Viszontlátásra! 
Köszöntem el kissé megemelve a hangom.
-Te meg akkor jössz? Meddig akarunk itt tökölni?

Aaron nem talál semmit a két lövedék pixelekre esett. Valószínüleg egy Colt vagy hasonló kisebb kaliberű pisztoly lehetett hangból ítélve de mást nem tudni róla. Annyi nyomotok van amennyit Kakuzo kérdezett. Ha gondoljátok induljatok el de ha akartok még szétnézhettek. Ám már lassan sötétedik lehet bele kéne húznotok. 
Ha kimentek a térre:
Már sötét van mikorra odaértek ám a legnagyobb házban még ég a lámpa szinte minden ablakban. Ezen kívül még pár épületben megy a világítás de már néma a város.
Döntsétek el mit csináltok!

A töltények sajnos már elpixelődtek, és én tanácstalanul álltam. Végül sóhajtok egy nagyot, majd feltápászkodok. Vállamra dobom a puskát, és a szíját fogva odalépek a másik alakhoz. A szájalását fel sem veszem, helyette némán követtem. Úgy tartja a mondás, hoyg amelyik kutya ugat, az nem harap. Végül megosztotta kérésemre a fontos dolgokat, így végül az én is informálódva lettem. Úgy tűnik valahol el is kezdhetjük a fejvadászatot. Menet közben azért elgondolkozok hangosan.
- A hang forrása Colt körüli fegyver volt... de a sebzés... ha csak nem pakolt túl sokat sebzésre a támadónk, úgy nem hiszem, hogy megölhette volna a másikat, ha az nem mesterlövész volt. - ha kérdően néz rám, vagy rákérdez nyugodt hangon válaszolok - A mesterlövészeknek nem szükségszerű az életpontok, mert nem szándékoznak közelharcra szakosodni, nekik főbb a pontosság, így sebzésre, és pontosságra pakolva könnyedén elintézhetik a közeledő alakot. Ha meg az enemy közel kerül úgyis veszett ügy, ugyanis le kell váltaniuk a sebzésbónuszt adó fegyvereit.
Végül megérkezünk következő címre. Úgy véltem a leglogikusabb gondolkozást követve a legnagyobb ház felé vettem az irányt, majd ajtajába érve bekopogtatok. Ha társam mellém lép, akkor míg nem nyílik az ajtó azért odaszólok neki.
- Remélem nem csak elfelejtette leoltani a lámpákat, mielőtt kijelentkezett volna.